2011. november 12.

CD-Fű, a meglepetések tárháza

„Ez mi? Ez forralt bor?” kiáltott fel megrökönyödésében Lemon Chili, amikor meglátta az ikeás fröccsöspohárban szomorkodó, halványbarna, zavaros folyadékot. De Szegfűbors és Királyleányka addigra már tisztában volt vele: ez nem forralt bor.

Már ott elkezdtünk gyanakodni, amikor kiderült: a forralt bor tegnapról maradt, és most csak újramelegítik. A második sokk akkor ért, amikor a fröccsöspohárba kimert italt a pultosfiú bedobta egy kicsit a mikróba, mert nem találta elég melegnek. Még ekkor sem lett volna késő meghátrálni, de kis szövetségünk felesküdött a forralt borok tesztelésére, elszántságunkat pedig csak tovább fokozta a kíváncsiság: mi jöhet még ezek után?

Tehát kóstoltunk. A mikrózás jól működött, pokoli forró valamit kaptunk kézhez. Az első percekben nem is tudtunk vele mást kezdeni, mint rácsodálkoztunk az ital barnás árnyalatára, ami teljesen elbizonytalanított abban, hogy fehérből, vörösből vagy rozéból készült-e. Azt hittük, ebben tévedhetetlenek vagyunk, de nem. Ma sem tudjuk, mit ittunk. A pohár aljára ülepedő zaccot szépen kiemelte az üvegpohár. (Talán nem véletlen, hogy máshol bögrében adják.)

Az enyhe punnyadt illat a gyenge fűszerezés és a pincehelyiség erős dohszaga mellett is határozottan felismerhető volt. Eddig tehát tökéletes az összhang, jöhet az ízteszt. Ilyen előzmények után sok jóra nem számítottunk - nem is kaptunk. Amit Lemon Chili első ránézésre sejtett, beigazolódik: bornak, alkoholnak nyoma sincs, viszont egységesen állott napközis teára és almás pite töltelékére asszociálunk. Az állítólagos forralt bort éppen a felderengő gyermekkori emlékek mentik meg attól, hogy a padlóra loccsintsuk.

A tesztcsapat tagjai közül kettőről is kiderül, hogy minden negatívuma ellenére, valami perverz módon mégis vonzódnak egy picit ehhez a furcsa kotyvalékhoz. Én pedig egyenesen tisztelettel adózom az italnak, ami nem tűri a skatulyákat, meg tudja lepni a szín-sztereotípiákba merevedett tesztelőt, és a vendéglátósnak, aki fel meri szolgálni.

A hely egyébként csendes és nagy előnye, hogy egy része valóban füstmentes. A falból csöpögő, meghatóan bájos, citromzöld színű vödörbe gyűlő víz pedig bármelyik modern művészeti galéria sztárinstallációja lehetne.

Értékelés:

Édesség: 3, fűszerezés: 2, forróság: 1, sűrűség: 1

Átlag: 1,75

300 Ft/2 dl

## Királyleányka


CD-Fű Teázó, Fejér György u. 1.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése