Fellebben a fátyol a Tóth kocsma titkáról, és ezzel teljesítjük egy kedves rajongónk kívánságát. Egy csodálatos este kezdete.

Ahogy belépek a kocsmába, rögtön mellbe vág a vastag cigarettafüst - hiánya. Hoppá! Ezek szerint létezik olyan furmányos technológia, amellyel egy pincehelyiség is füstmentessé tehető? Kellemes meglepetés, pincekocsmák iránti előítéletességem hatalmas robajjal omlik össze.

Elsőként érkezem a helyszínre, ezért csapatunk többi tagjának érkeztéig gyorsan betolok az arcomba egy óriási csirkemájas-hagymás zsíros kenyeret. Boldogan és jóízűen falatozom a méltán legendás, mennyei étket, ami valószínűleg az arcomra is kiül (mármint az eksztázis, nem a zsír, bár lehet, hogy az is...), mert egy vadidegen férfiú kedvesen jó étvágyat kíván, ahogy elhalad mellettem. Köszönöm, isteni volt!

Na de nem ezért jöttünk ide, térjünk végre a tárgyra és rendeljük ki azt a forralt bort. Ez egyszerűnek tűnhet, mégsem megy zökkenőmentesen: addig-addig körülményeskedek azzal, hogy egy-egy decit kérünk, külön, és mindannyian, amennyiben lehetséges, mígnem az asszonka "Akkor tehát két-két decit, ugye?" felkiáltással indul a pult felé. Mit kell itten ennyit variálni? Szerencsére sikerül időben tisztázni a félreértést, és később bebizonyosodik, hogy jó okunk volt a variálásra.

Az érkező ital gyanúsan piros és gyanúsan áttetsző - és nem csak azért, mert üvegpohárban van. Forrónak forró, de ezzel el is mondtuk minden erényét. Lapos és híg, és híján van mindennek, amitől jó egy forralt bor, legfőképpen az íznek és az alkoholnak. Túlcukrozni azért sikerült. Amíg szürcsöljük az italt, csendben közénk lopózik és fészket rak fejünkben a szörnyű gyanú: nem dobozos forralt borral állunk szemben véletlenül?

Néhány perc múlva választ is kapunk a kérdésre, ugyanis a pultos hölgy szájából a következő kérdés röppen a főnök felé: te Laci (Józsi/Bandi/Pista...), létezik az, hogy elfogyott a forralt bor? Mire Laci (Józsi/Bandi/Pista...) megadja a mindent eldöntő választ: szerintem ott van a polcon. Tadamm! A fátyol fellebbent, előre gyártott termékről van szó, kérem szépen. Én felforrósított sangriára tippelek. Ezzel ki is pipálhatjuk egyik kedves olvasónk kérését, aki a napokban kifejezetten azt kérte tőlünk, hogy buktassunk le dobozos glühweint és sangriát árusító kocsmákat. Íme hát az első!

De távozzunk is, mert sietnünk kell az I. Szigetspicc kacsakő-ütközetre. Ekkor még nem sejtem, hogy győztesként kerülök majd ki a női mezőnyből, de utólag visszatekintve azt gondolom, a legendás zsíros kenyérnek is lehetett némi köze a győzelemhez. Remélem nem minősül doppingvétségnek! A verseny után megdicsőülten haladunk tovább az újabb teszthelyszín felé, de erről majd egy következő bejegyzésben. Csodálatos, csodálatos este.

Értékelés:
Forróság: 5, fűszerezés: 2, édesség: 4, sűrűség/vizesség: 2.

Átlag: 3,25

380 Ft/2 dl (decinként is lehet kérni)

# Szegfűbors


Tóth kocsma, V. kerület, Falk Miksa u. 17.