Mindenki, aki vendéglátós témában blogot indít Budapesten, titkon abban reménykedik, hogy kabátjában matatva az ujjaira ragadó zsebpiszokban talál egy morzsát, egyetlen porszemnyit akár, ami Krúdy Gyula bácsi asztaláról hullott alá. Találtunk-e vagy sem, mindegy is. Annyi biztos, hogy hamar ráéreztünk a vitriolban oldódó kocsmák ízére, és eljutottunk odáig, hogy egy-egy jellegzetes hiba, vagy éppen jellegtelenség nagyobb örömmel szolgált, mintha jó italt kaptunk volna.Ha visszanézek az elmúlt hónapokra, a tengernyi cukros lötty hullámai fölött mégis megérzem a korán sötétedő őszi esték csípős illatát, és - ha hiszitek, ha nem - megkívántam egy jó forralt bort. Októberig azonban várok vele.
## Királyleányka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése