Blogunk országjáró körútjának első és eleddig utolsó állomása Eger, a borok, papok és hóstyák városa volt. Kiküldött helyszíni tudósítónk rövid képriportban számol be élményeiről.
SZ. B., Eger - A túra tanulsága, hogy bizony érdemes néha kimozdulni itthonról, és közelebbről is megszemlélni, mi folyik az országban. Sok újat tapasztalhatunk.
Első helyen említeném azt a kora éjszakán, a csendes utcákon mellettünk elszáguldó, kék-piros-zöld fényben úszó taxit, melyből kissé pityókás fiatalemberek artikulátlan hangja tört elő: a Pocsolyába léptem című remekművet danolták fennhangon, mikrofonba. Vagyis ez egy karaoke-taxi volt! Látott már valaki ilyet Budapesten? Na ugye. Lefotózni sajnos nem tudtam, döbbenten álltam a valószerűtlen jelenség előtt.
De az egriek a forralt borral sem szórakoznak: van minden elképzelhető és elképzelhetetlen ízben, változatban, lépten-nyomon. Minőségi és kevésbé annak tűnő, narancsos, aszalt szilvás, alkoholmentes.
Az igazi unikum azonban mégiscsak az unicum-os forralt bor - kicsit már bánom, hogy ekkora csíra voltam és nem kóstoltam meg... Sajnos az ünnepi étel- és italmérgezésben ezt már nem vette be a gyomrom.
Ha pedig esetleg valaki hozzám hasonlóan nem tudná, mi az a hóstya, hát tessék: a Hochstadt tájnyelvi alakja, amelyet régen a városfalon kívüli településrészekre használtak Egerben. Szép nyelv a magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése