A legutóbbi vállalati buliból maradt egy üveg fehérbor, és már amúgy is ki akartunk próbálni valami újat, hát engedtünk az unszolásnak, és beizzítottuk a munkahelyen a villanyrezsót. Hoztunk ezt-azt otthonról, és használtunk a minden közös konyhában fellelhető, változatos mintázatú irodatörténeti hordalékból. A következő fűszerek álltak rendelkezésünkre: őrölt bors, őrölt szerecsendió, csillagánizs, friss limelevelek, szárított babérlevél, egy nagy rúd fahéj, friss gyömbér, szárított apró, csípős pirospaprika.
Az elején picit karamellizáltunk 2 evőkanál cukrot, ezt felöntöttük egy kevés borral, és ebbe mentek a fűszerek, úgy érzésre. Pár percig forraltuk együtt az egészet, hogy a fűszerek aromája jól kioldódjon, és a végén öntöttük hozzá a bor nagyobbik részét meg egy kis pohárka vizet. Ezután már csak addig kellett tovább főzni, amíg az egész jól felforrósodott, természetesen fedő alatt.
Nagyon durva, ütős illata volt, a kaotikus fűszerezés miatt pedig előítélettel vegyes kíváncsisággal láttunk neki. A helyzet az, hogy ez is rettentően finom lett. Erős volt, a bors és a paprika megbízható bázist adott az egésznek, a limelevél isteni, friss citromaromája mindent vitt, a csillagánizs szépen belesimult az egészbe. A sok egyhangú, lapos, jellegtelen, vásárolható italok után kellett már valami kísérleti cucc. Lemon Chili szerint nem is indíthatnánk a forralt bor kategóriában, viszont simán árulhatnánk gyógyszerként.
Recepciósunk nem holmi nyafka belvárnő, tisztességes magyar vidék sarja, rezzenéstelen arccal tolta befelé az adagját. "Csíp, de kellemesen" - közölte, és ettől a forralóbrigádot büszkeség önté el. A kóstolásban részt vevő egyetlen férfi kollégánk azonban nem boldogult ennyi csípősséggel. Azért hősiesen megitta a rá eső rész nagyját, vörösödött, izzadt, forgatta a szemeit, aztán távozott. Reméljük nem hűlt meg hazafelé.
Nem pontoztunk. Jó és kész.
## Királyleányka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése