
Ha meg már ott voltunk, kipróbáltuk, milyen a forralt bor. Legfőképpen édes. Pokolian édes, számomra már az elviselhetetlen határát súrolta. Jómagam az egyes osztályzat mellett kardoskodtam, de a másik kétharmad engedékenyebb volt.
A készítők a fűszerezésnél a látványba fektették a kreatív energiáikat. A szegfűszeg-szegecsekkel kivert narancsszelet karácsonyi giccset idéz, ugyanakkor nagyon vicces is. A hatást csak fokozta, hogy az italt talpas borospohárban kaptuk, nem is értjük, hogyan bírta a hőt, miért nem repedt el. Lemon Chili némi keserűt orrontott az italban, de a cukortól legyalult ízlelőbimbók bizonytalanul működnek, ezért a fűszerezés pontozásánál jókora szórás alakult ki. A matek aztán mindent szépen elsimított.
Lassan kezdünk hozzászokni, hogy forralt bor néven olyanokat szolgálnak fel, amik távolról sem láttak bort, vagy erősen leplezik a rokonságot, éppen ezért ebben az esetben már azt is pozitívan értékeltük, hogy valószínűleg langyított sangriát ihattunk.
És hogy sikerült-e az időutazás a kilencvenes évekbe? Nekünk sajnos nem, de ebben csak magunkat okolhatjuk. Kellett nekünk headbangelés helyett a magyar oktatási rendszert vesézni?
Értékelés:
Édesség: 2, fűszerezés: 3, forróság: 4, sűrűség: 3
Átlag: 3,0
380 Ft/pohárka (talán 2 dl?)
## Királyleányka
Lokál Kávézó és Bár, VII. kerület, Dob u. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése